A szaldós elszámolás kivezetése után sok háztartás számára a bruttós elszámolás vált a napi valósággá. Sokan most először szembesülnek azzal, hogy a megtermelt energiát nem tudják automatikusan a fogyasztással kiegyenlíteni, hanem minden kilowattórát külön kell elszámolni a hálózattal.

Ebben a helyzetben sok tulajdonos számára felmerül a kérdés: hogyan lehet úgy üzemeltetni a rendszert, hogy gazdaságos maradjon, és a befektetés valóban megtérüljön? Hogyan csökkenthetjük a hálózatból vásárolt energia mennyiségét, és miként lehet a saját termelést a lehető legjobban kihasználni? Az egyik lehetséges megoldás az energianyerés tárolása, vagyis az energiatárolás, de előtte érdemes tisztázni a bruttós elszámolás működését és annak alapjait.

A következőkben bemutatjuk a bruttós elszámolás alapjait, szemléltetjük, hogyan működik akkumulátor nélkül és akkumulátorral, és azt is, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a döntésnél. Célunk, hogy az olvasó gyakorlatias, közérthető információk birtokában hozhassa meg a számára legelőnyösebb választást, miközben a számítások minden esetben szilárd mérnöki alapokon nyugszanak.

Ha a bruttós elszámolás mellett nem használunk akkumulátort, a rendszer működése egyszerű: az energia, amit a napelemek termelnek és a háztartás nem használ föl, az betermelődik a hálózatba, és a háztartás a hálózatból vásárolja a fogyasztását amikor a napelemek nem termelnek. Ez a megoldás könnyen átlátható, azonban a pénzügyi eredmény szempontjából fontos az energiafelhasználás pontos ismerete.

Maradva az 5 kW-os napelemrendszer példájánál, ahol az éves termelés és a háztartás éves fogyasztása egyaránt 5 500 kWh, a szaldós elszámolás esetén a termelés és a fogyasztás kiegyenlíti egymást, így a villanyszámla nulla forint. Bruttós elszámolásnál azonban, ha a termelt energia fele kerül felhasználásra a háztartásban, a számítás a következőképpen alakul:

• Önfogyasztás: 2 750 kWh × 70 Ft = 192 500 Ft megtakarítás
• Hálózatról vételezett energia: 2 523 kWh × 37 Ft + 227 kWh × 70 Ft = 109 241 Ft fizetendő
• Visszatáplálásért kapott összeg: 2 750 kWh × 5 Ft = 13 750 Ft

Ennek eredményeként a bruttós elszámolás éves pénzügyi egyenlege kb. 97 000 Ft pozitív, ugyanakkor a szaldóhoz képest jelentős kiadás merül fel, az éves villamosenergia költség körülbelül 204 741 Ft.

Az érték természetesen változhat, ha a visszatáplált energia aránya magasabb – például 60–70% – ami gyakori, ha a háztartás nem fogyaszt jelentősen a nappali órákban.

Összegzésként elmondható, hogy a szaldós rendszerből történő kiesés és az energiatárolás hiánya esetén az 5 kW-os rendszerrel számolva az éves villamosenergia költség jelentősen meghaladhatja a szaldós elszámolás mellett várható költséget.

A bruttós elszámolásnál a háztartások számára két lehetőség áll rendelkezésre: akkumulátor nélkül vagy akkumulátorral. Akkumulátor nélkül a rendszer egyszerűbb és kisebb kezdeti beruházást igényel, de a megtakarítások a hálózatról vételezett energia és a visszatáplált energia arányától függően korlátozottabbak lehetnek. Akkumulátorral kiegészítve a saját termelés nagyobb része hasznosulhat, csökken a hálózati vételezés, és az éves pénzügyi egyenleg javul, ugyanakkor a beruházási költség és a megtérülési idő hosszabb lehet.

Összességében a döntés a háztartás fogyasztási szokásaitól, a befektetési lehetőségektől és az energiaáraktól függ, de mindkét opció előnyökkel jár, ha a cél a saját energia felhasználásának maximalizálása és a költségek csökkentése.

Ha a bruttós elszámolásnál megismert lehetőségek már áttekintésre kerültek, a következő cikkben a sávos elszámolás működését és előnyeit, hátrányait érdemes megnézni, hogy a háztartások további alternatívákat is mérlegelhessenek.